२.४६.१

प्रभातायां तु शर्वर्यां पृथु वृक्षा महायशाः ।
उवाच रामः सौमित्रिं लक्ष्मणं शुभलक्षणम् ॥

अन्वयः

शर्वर्याम् after the night passed, प्रभातायां तु at dawn, पृथुवक्षाः broadchested, महायशाः of great fame, रामः Rama, शुभलक्षणम् of auspicious signs (on his body), सौमित्रिम् Sumitra's son, लक्ष्मणम् Lakshmana, उवाच said.

M N Dutt

When the morning broke, that illustrious one having a spacious chest, Rāma, addressed Sumitrā's son, Laksmana, graced with auspicious marks.

Summary

As the night advanced towards dawn, broadchested Rama of great renown said to Lakshmana, son of Sumitra, who had auspicious marks on his body:

पदच्छेदः

प्रभातायांप्रभात (√प्र-भा + क्त, ७.१)–प्रभात (√प्र-भा + क्त, ७.१)
तुतु (अव्ययः)–तु (अव्ययः)
शर्वर्यांशर्वरी (७.१)–शर्वरी (७.१)
पृथुवक्षापृथु–वक्षस् (१.१)–पृथु–वक्षस् (१.१)
महायशाःमहत्–यशस् (१.१)–महत्–यशस् (१.१)
उवाचउवाच (√वच् लिट् प्र.पु. एक.)
रामःराम (१.१)
सौमित्रिंसौमित्रि (२.१)
लक्ष्मणंलक्ष्मण (२.१)
शुभलक्षणम्शुभ–लक्षण (२.१)

छन्दः

अनुष्टुप् [८]

छन्दोविश्लेषणम्

प्र भा ता यांतु र्व र्यां
पृथु वृ क्षा हा शाः
वा रा मः सौ मि त्रिं
क्ष्म णंशुक्ष णम्